(Történetünk Bordás gyermekkorában játszódik!)
Három évvel korábban alakult meg az Egyszeműek Társasága. Bordás Attila húga, Lili akkor volt első osztályos. Már közeledett a nyári szünet, amikor Lili az egyik nap sírva szaladt be a matekóra kellős közepén a bátyja osztályába, és Attila nyakába kapaszkodva zokogta, hogy el kell mennie szemmértéket venni, de nincs rá pénze. Az osztály persze kórusba kezdett hahotázni, még a tanítónő is csatlakozott hozzájuk, amikor első kábulatából eszmélve végre reagálni tudott a szokatlan szituációra. Attilát nagyon kínosan érintette húga megjelenés, meglehetősen sokáig ugratták azzal, hogy sikerült-e már a szemmérték megvásárlása. Attila hol a szemtelen, hol a félszemű Lili bátyja lett hirtelen, és egyáltalán nem örült ennek a titulusnak. Petárnak ekkor támadt az az ötlete, hogy legyenek ők az Egyszeműek Társasága. Attila először bizalmatlan volt, azt hitte Petár gúnyolódik vele, de végül a küklopszosdiból egy nagyon szoros barátság, olyan igazi vértestvérségi szövetség alakult ki közöttük. És ebben a hármasban alakította a NŐ-t Erika.
Erika épp a tükör előtt próbálta legújabb ruhakölteményét, amit a tegnap kapott nagynénjétől tizenharmadik születésnapjára, amikor megszólalt az ablaka előtti hatalmas diófára szerelt bádogdoboz-csengő. Üzenete érkezett. Beszaladt a szobájába, és a szőnyegen már meg is pillantotta a papírrepülőt. Óvatosan szétbontotta, fogta a kódfejtőt, és elolvasta az üzenetet:
"Titanisz Húgunk!
Becses figyelmed felhívánk arra, hogy megalakulásunk évfordulója hamarost itt lesz. Mennydörgő testvérünk szokásos sátoros estélyén várjuk megjelenésed.
Menydörgő, Villámló, Felvillanó
Ui: Az almás sütiről ne feledkezz meg!"
