Az általunk látott jelenetben a "magyar Jack Bauer"-hasonlatot már most, a rajt előtt is unó Stohl András nem a Los Angelest mihamarabb felrobbantani kívánó arab terroristákkal küzdött, mint a 24 főhőse, az elpusztíthatatlan Jack, hanem épp egy felettébb dühödt németjuhászt próbált megfékezni és lecsillapítani, hidegvérű fellépéssel, azért, hogy az előszobában ájultan fekvő emberhez bejussanak a mentők.
A sorozat nem statikus képekkel operál, a kamera mozgásban van, ahogy kell (mégiscsak akciósorozatról van szó, nem tavirózsákról vagy lombhullató erdőkről szóló dokumentumfilmről). Az osztott képernyő, amikor egyszerre látni 3-4 kockában, hogy az adott pillanatban ki, mit tesz, az a 24-re is jellemző - jóllehet, korábban klipekben és számos filmben is láttunk már hasonló megoldást. Jellemző még a közeli képek használata, a grimaszok, kacsintások, meghökkenő arckifejezések pillanatnyi elkapása: lényeg, hogy életszerűbb lesz, mint a jó tíz éve forgatott, korábbi próbálkozások.
A történet fókuszában Bordás Attila rendőr főhadnagy áll, a terrorelhárítás egyik legjobb embere, akit több hónapra felfüggesztenek, majd áthelyeznek Angyalföldre. Itt is van hasonlóság persze a feletteseivel rendre konfliktusba keveredő Jack Bauer kalandjaival - de maradjunk abban, ha csak fele annyira élvezhető lesz a Tűzvonalban, mint a 24, már akkor jól járt a hazai produkcióval a magyar tévéző.
[origo]